A krónikus vénás betegség (KVB) a vénás rendszer olyan hosszantartó morfológiai vagy funkcionális rendellenessége, amely panaszt és/vagy tünetet okoz, és további vizsgálatot valamint kezelést tesz szükségessé. A betegek életkorának meghosszabbodása miatt egyre gyakrabban találkozunk a betegséggel és szövődményeivel. Megfelelő kezelés hiányában a KVB folyamatosan előrehalad: a kezdeti panaszokból, klinikai tüneteken át súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Emiatt a betegség korai felismerése a betegség kezelésének egyik legfontosabb tényezője.

A „Vénakonzultációs Vizsgálat”-ban (az eddigi legnagyobb, 20 országban, közel 94.000 páciens bevonásával történt vénás epidemiológiai vizsgálatban) a háziorvosnál bármely okból megjelent páciensek közel 84%-ánál találtak KVB-t. Ebből 20%-nak csak panaszai voltak, látható tünetek nélkül; 40%-ának valamilyen szintű vénatágulata; míg 23%-ukat az ödéma és a különböző bőrtünetek is érintették; a gyógyult és aktív vénás fekélyek együttes előfordulása pedig 1% volt.

A KVB kialakulása:

A lábakban összegyűlt vérmennyiséget a láb vénás keringése juttatja vissza a szív és a tüdő felé, ahol megtörténhet a vér frissítése. Az alsó végtag felületes és mélyvénás rendszere több ponton is összeköttetésben áll, így a megfelelő működés a két rendszer együttesén alapszik. Több mechanizmus is támogatja a vénás visszaáramlást: egyrészt járáskor a lábizmok pumpaként préselik a vért felfelé; másrészt a vénák falában található billentyűk sem engedik a vénás vér visszaáramlását a végtagba. Ezek mellett támogató szerepe van a vénák összehúzódásának, valamint a légzéssel és testhelyzetváltozással járó nyomásváltozásoknak is.

Az előzőekben felsorolt tényezők bármelyikének működészavara miatt a vénák nem tudják megakadályozni, hogy a vér ne csak a helyes irányba, a szív felé áramoljon, hanem a gravitációnak megfelelően ellenkező irányba is. Így az alsó végtagban pangás és vénás hipertónia alakul ki, ami az ereket alkotó endothelsejtek eltávolodásához és víz kilépéséhez vezet a szövetekbe, ennek következtében:

• csökken az érfal rugalmassága és tónusa;
• fokozódik az érfalak áteresztő képessége, melynek következtében ödéma alakul ki;
• gyulladásszerű folyamat indul el az érfalban, ami számos további patológiás kórfolyamatot indít be, mely a vénafal kóros átépüléséhez, a billentyűfunkció további károsodásához, illetve hypoxiához (oxigénhiányhoz) vezet;
• a komplex vénás funkciózavar következtében károsodik a bőr és a bőr alatti kötőszövet.
  
  

A KVB rizikófaktorai és kiváltó tényezői:

Életmódunk, illetve már meglévő betegségeink nagyban befolyásolhatják a KVB kialakulását. Ilyenek például:

• Örökletes tényezők – egyik szülő érintettségekor 25-62% a betegség kialakulásának az esélye, mindkét szülő érintettsége esetén pedig 90%.
• Mélyvénás trombózis, vagy felületes vénagyulladás után.
• Túlsúly – fokozott hasűri nyomás miatt.
• Mozgásszegény életmód.
• Álló/ülő munka.
• Terhesség, többszöri szülés – valószínűleg a hormonális hatás és a megnőtt vérvolumen miatt.
• Orális fogamzásgátlók szedése, illetve hormonpótlás menopausa idején.
• Trauma, sérülés, ortopédiai és reumatológiai betegségek után.
• Az évek múlása – a vénás pangás már a pubertás során megjelenhet, és a 30 éves korosztályban már 20% feletti lehet az előfordulása.
  
  

A KVB súlyosságának osztályozása:

A KVB egyes stádiumai jól elkülöníthetők. Széles körben elterjedt az ún. „CEAP” beosztás, mely figyelembe veszi a látható klinikai jeleket (C), a beteg által megélt panaszokat, tüneteket, különböző kórokokat (E), a betegség anatómiai megjelenését (A) valamint a mechanizmusok (P) jelenlétét.

C0s – panaszok a vénás betegség látható vagy tapintható tünetei nélkül 

Lábfeszülés, nehézláb-érzés, de akár fájdalom is jelentkezhet főleg a boka és lábfej tájékán. Legtöbbször a nap végén (délután, esténként) hosszú ülés vagy állás után érzi a beteg.

C1 – teleangiectasiák vagy reticuláris vénák 

A teleangiectasiák (más néven seprűvénák vagy hajszálértágulatok) kitágult intradermális, vékony, <1 mm belső átmérőjű erek hálózata. A reticuláris vénák pedig kitágult kékes színű szubdermális vénák 1 < 3 mm közötti átmérővel.

C2 – visszértágulatok

A visszereket bőralatti, kitágult vénákként szokták definiálni, amelyek átmérője már >3 mm álló testhelyzetben.

C3 – ödéma

Az egyik leggyakoribb és legjellemzőbb tünete a KVB-nek. Az alsó végtag szövetei között a folyadékmennyiség megnövekszik, mely jellemzően kétoldali és a bőr alatti szövet az ujjbenyomatot megtartja. Általában a boka körüli területeken jelentkezik, de kiterjedhet az alsó végtagra és a lábfejre is. (Az estére kialakuló ödéma a betegség nagyon korai szakaszában is jelentkezhet, párhuzamosan más alsóvégtagi panaszokkal együtt.)

C4 – bőrelváltozások

Pigmentáció: a bőr barnás elszíneződése, melyet a szövetek közötti haemosiderin (vörösvértestekből felszabaduló haemoglobin lebomlási terméke) lerakódás okoz. Általában a boka körüli területeken jelentkezik, de kiterjedhet az alsó végtagra és a lábfejre is.

Ekcéma: piros, vérbő képletek hámlással vagy nedvezéssel. Gyakran a visszértágulatok közelében helyezkedik el, de az alsó végtagon bárhol megtalálható.

Lipodermatosclerosis: az alsó végtag bőrének és bőr alatti szöveteinek krónikus gyulladása és fibrosisa (megvastagodása), hegesedéssel. Kialakulása előtt többször is diffúz, fájdalmas, gyulladásos ödéma észlelhető a bőrön.

Atrophie blanche (fehér atrófia): fájdalmas, körülírt, porcelánfehér bőrelvékonyodás, szétszórtan apró vörös pontokkal, környékén kitágult kapillárisokkal, gyakran hiperpigmentációval.

C5 – gyógyult vénás fekély

A vénás fekély gyógyulását követően visszamaradó heges terület.

C6 – aktív vénás fekély

A bőr teljes vastagságára kiterjedő, fájdalmas, spontán nem gyógyuló bőrdefektus, mely jellemzően a boka tájékán alakul ki. Ez a KVB legsúlyosabb megnyilvánulása, melynek előfordulása a kor előrehaladtával jelentősen növekszik.

A KVB kezelése:

A KVB kezelését egyénre szabottan kell meghatározni a beteg panaszai, életminőségének károsodása és a betegség előrehaladottságától függően. Egyrészt konzervatív (életmód javaslat, kompressziós és gyógyszeres kezelés, illetve helyi kezelés), másrészt invazív (scleroterápia, műtét) terápiás lehetőségek állnak a kezelőorvosok rendelkezésére. A jelenlegi ajánlások szerint a betegség súlyosbodásának és az esetleges szövődmények (pl. fekély) kialakulásának megelőzése érdekében már korán be kell avatkozni.

Kompressziós kezelés

A kompressziós kezelés (harisnya vagy fásli) kívülről körkörösen nyomást gyakorolva a szövetekre a mozgástól és testhelyzettől függően a vénákra is hatást fejt ki. A nyomás támogatja a véráramlást, és csökkenti az ödéma kialakulását. Alkalmazása csak kielégítő artériás keringés mellett javasolható. A kompressziós harisnyák négy féle kompressziós fokozatban érhetőek el, az I. fokozattól (enyhe kompresszió) a IV- fokozatig (extra erős kompresszió).

A napszaktól függően változó lábödéma már az I. fokozatú kompressziós harisnyával megelőzhető, előrehaladott KVB-ben a II. fokozatú, míg lymphoedemában II-IV. fokozatú javasolt. A kompressziós kezelés hátránya a diszkomfort érzés (főleg a nyári hónapokban) a szükséges bőrápolás és higiénia, illetve a harisnya felhúzásának nehézségei. A fásli használata a terápiás fázisban (pangás vagy aktív vénás fekély) javasolt. A fáslit először szakképzett egészségügyi szakembernek kell felhelyeznie, két, egymást fedő rétegben, és a beteget meg kell tanítania a felhelyezésére.