Az egészséget veszélyeztető magatartásformák közül az egyik legelterjedtebb a dohányzás, mely már a magzati kortól kezdve az élet minden szakaszában negatív hatást gyakorol a szervezetre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a légcső-, hörgő-, illetve tüdőrák okozta halálozások 85%- áért, az ischaemiás szívbetegség miatti halálozások 16%-áért felelős.
A megbetegedések és a halálozások kockázati tényezői közül a dohányzás a leginkább megelőzhető, abbahagyásának pozitív hatásai mind rövid, mind hosszú távon jelentkeznek. A dohányzás egészségkárosító hatásainak nemcsak a dohányosok, hanem a környezetük (ún. passzív dohányos) is ki van téve.
Dohányzás miatt kezelt betegek aránya diagnózis csoportok szerint (2010)
Dohányzásnak tulajdonítható halálozások aránya diagnózis csoportok szerint (2010)
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint hazánkban 2019-ben minden harmadik férfi és minden negyedik nő dohányzott. Mindkét nem esetében a 18–34 évesek között volt a legnagyobb az arányuk, míg a 65 évesek és annál idősebbek körében a legkisebb. Emellett a nemdohányzók huszada napi szinten volt kitéve a passzív dohányzásnak, vagyis napi szinten tartózkodott olyan helyiségben, nagyobbrészt az otthonában, ahol mások dohányoztak.
A dohányfüst több mint 4.000 kémiai anyagot tartalmaz. Az egészségkárosító hatás szempontjából fontos összetevői a nikotin, a szénmonoxid, és a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH), de ezen kívül nitritek, furánok, dohánykátrány, ciánhidrogén, stb. találhatók meg benne.
A nikotin erős méreg: már 40 mg-nyi anyag néhány perc alatt halált okoz. Egy szál cigaretta elszívásával átlagosan 1 mg-nyi nikotin jut a szervezetbe. Mind a központi, mind a perifériás idegrendszerre hat, befolyásolja a keringési-, a mozgás- és az endokrin rendszert is.
Fokozza a koncentrációképességet, javítja a hangulatot, figyelemfokozó hatású, erősíti a memóriát. A magasabb nikotin szintnek stressz szituációban szorongásoldó, relaxációt fokozó hatása van. Az imént felsorolt hatásai miatt a dohányzás során kialakult függőségért elsősorban ez a vegyület a felelős, de a többi alkotóelemnek is szerepet tulajdonítanak.
A szénmonoxid a füst egyik leglényegesebb összetevője, melynek affinitása (kötődése) a vérben található haemoglobin molekulákhoz 300-szor nagyobb, mint az oxigéné. Emiatt a dohányosokban a vér haemoglobin molekuláinak egy része állandóan karboxihaemoglobin (szénmonoxidhoz kötött) formában van jelen, és így romlik a szövetek oxigénellátása, mely elsősorban az idegrendszer és a szívizom oxigénhiányához vezet. A szénmonoxid a szívizom pumpafunkcióját is gátolja, rontja a szellemi teljesítőképességet, a koncentráló képességet, megnyújtja a reflexidőt. Károsítja a vérerek belső falát alkotó endothel sejteket is, melynek következtében fokozódik a thrombotikus események kialakulásának esélye.
A dohányzás rákkeltő hatását elsősorban a füstben kimutatható, jól ismert humán karcinogén hatású PAH tartalomra vezetik vissza, de a nitrozált alkaloidoknak is jelentőséget tulajdonítanak. A kémiai rákkeltők a füsttel a szájüregbe, a légutakba, a tüdőbe, majd a véráramba jutnak, ezáltal gyakorlatilag az egész szervezetet elárasztják.
A dohányfüsttel belélegzett apró koromszemcsék a légutak teljes hosszában lerakódnak. A különböző ingerlő anyagok bénítják a csillószőröket, károsítják a légutak nyálkahártyáját, váladék szaporodik fel, amelytől köhögéssel lehet megszabadulni.
A dohányzás a szervezet anyagcsere folyamatait (lipidanyagcsere zavar), a vitamin- és ásványianyag-háztartást, a hormonok és enzimek működését is befolyásolja.
A passzív dohányos az a nem dohányzó személy, aki a dohányosok által a zárt környezetbe juttatott, ún. mellékfüst által exponálódik. Mennyiségileg kevesebb, minőségileg más összetételű égéstermékek hatásainak vannak kitéve. A passzív dohányos felnőttek leggyakoribb panaszai a kötőhártya gyulladás, a fejfájás, a gyakori köhögés és tüsszentés.
A dohányzó szülők gyermekei között magasabb a mandulagyulladás, a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás és a krónikus bronchitis előfordulása, mint a nemdohányzó környezetben felnövekvők körében.
A terhes nők aktív, illetve passzív dohányzásának magzatkárosító hatása ma már bizonyított. Szerepe van a spontán vetélések kialakulásában, de a gyermek születési tömegét is negatívan befolyásolja, emellett a csecsemők fejlődése mind fizikálisan, mind intellektuálisan lassúbb ütemű, gyakoribbak körükben a viselkedésbeli zavarok is.
A dohányzásról való leszokás első lépése az elhatározás, majd ezt követően egy leszokási terv kidolgozása. Ennek keretében szükség lehet az életmód megváltoztatására, a stressz kerülésére, új szokások, hobbik (pl. sport) bevezetésére. A leszokási terv része lehet a nikotin pótlása tapaszokkal, rágógumival, mivel komoly függőség esetén az azonnali megvonás nagy megterhelést jelent, és veszélyezteti a leszokás sikerét. A nikotinpótló termékek a gyógyszertárakban kaphatóak, és az ott dolgozó szakemberek nemcsak az alkalmazással, hanem a leszokással kapcsolatos egyéb kérdésekre is választ tudnak adni.
Források:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/dohanyzas_2019/dohanyzas_2019.pdf
Népegészségtan (Szerkesztette: Nagymajtényi László) 2. javított kiadás, JatePress Szeged 2008: 226-227. oldal
Dr. Csupor Dezső: E-cigaretta – segít-e a leszokásban?
https://semmelweis.hu/nepegeszsegtan/files/2019/03/1819_GYTKgy07_dohanyzas.pdf
