A modern társadalom egyik legelterjedtebb problémája az inzulinrezisztencia (IR) hazánkban is erőteljesen jelen van. Az IR a szervezetünk fő energiaforrásának, azaz a cukoranyagcserének a betegsége, mely számtalan egészségügyi következményt vonhat maga után. Legyen szó állandó cukor utáni sóvárgásról, vagy meddőségi kivizsgálásokról, de akár a sikertelen súlyvesztés is jelenthetik az inzulinrezisztencia markáns jelenlétét.
Az inzulinrezisztencia általános ismertetés
Az inzulinrezisztencia során azok a szervek, amelyek oszloposan részt vesztenk a szénhidrát anyagcseréjében – mint például a zsírszövetek, a máj vagy a vázizom – gyakorlatilag érzékeltenné válnak az inzulin hormonnal szemben és az előbbiekben említett szervek cukorfelvétele lecsökken.
A kezdeti szakaszban kialakul a hiperinzulinémia, melynek során a hasnyálmirigy heves inzulintermelésbe kezd. Amikor tartósan sok inzulintermelés történik, akkor a hasnyálmirigyben lévő béta sejtek kimerülhetnek és a hasnyálmirigy nem képes tovább az optimális tartmányban tartani a vércukorszintet.
Az inzulinrezisztencia leggyakrabban a következő tünetekkel jár:
- Fokozott éhség: Mivel a sejtek nem képesek hatékonyan felvenni a glükózt, az agy azt jelzi, hogy több energiára van szükség, így fokozott éhségérzet alakul ki. A betegek a cukros vagy nagy mennyiségű ételek elfogyasztása után gyakran idegességet, fáradékonyságot, illetve koncentrációs zavart tapasztalhatnak.
- Fáradtság és kimerültség: A sejtek nem kapnak elegendő energiát, ezért a fáradtság és a kimerültség gyakori tünetegyüttes lehet.
- Fokozott szomjúság és vizelés inger: A magas vércukorszint a vese fokozott működéséért felel, ami gyakori vizelési ingert és erőteljes szomjúság érzést eredményez.
- Elhízás: Sikertelen fogyókúrák sorozata és gyakori mozgás közbeni vércukorszint leesés is előfordulhat tünetegyüttesként. Az inzulinrezisztencia gyakran társul hasi elhízással, amely az anyagcsere-problémák egyik fontos jelzője. Feltűnhet továbbá, hogy a korábbihoz képest változatlan életmód újonnan testsúlygyarapodást okoz.
- Magas vérnyomás: Az inzulinrezisztencia hajlamosíthat a magas vérnyomás kialakulására, ami további kockázati tényező a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából.
- PCOS (policisztás ovárium szindróma): A legújabb kutatási eredmények szerint az inzulinrezisztencia kedvező feltételeket biztosít a PCOS kialakulásához. A megemelkedett inzulinszint melegágya lehet a gyulladásos megbetegedéseknek és a PCOS-hez kapcsolódó metabolikus szövődményeknek.
Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben említett tünetek nem feltétlen együtt jelentkeznek, sőt olyan esetek is lehetnek, hogy a beteg szinte teljesen tünetmentes, csupán a laborvizsgálat jelezheti a problémát. A legtöbbször azonban mégiscsak a pajzsmirigyproblémákkal együtt jelentkezik, de a magas prolaktin, az ösztrogén túlsúly és egyéb nemi hormon eltolódások is jelezhetik az inzulinrezisztencia jelenlétét.
Vizsgálat és értékek
Inzulinrezisztencia kivizsgálására több vizsgálati módszer is alkalmazható. A leggyakabban alakalmazatott a 3 pontos cukorterheléses vizsgálat, ahol azt nézik, hogy egy cukros folyadék elfogyasztása milyen mértékben emeli meg a vércukor és inzulin szintet az éhgyomri értékekhez képest.
A vizsgálat során éhgyomorra mérnek egy vércukor- és inzulinszintet, majd el kell fogyasztani 75 gramm glükózoldatot, ezt követően az első és a második óra elteltével is megtörténik a vérvétel, ahol ismét megmérik két paramétert. A vizsgálat ereménye fontos a diagnózis felállításában.
HOMA-IR index: Ez az index a vércukor- és inzulinszintek alapján számított érték, amely segíthet az inzulinérzékenység megfelelő becslésében.
Kezelés
Az inzulinrezisztencia kezelése több szempontból is megközelíthető, beleértve az életmódbeli változtatásokat, a gyógyszereket és a táplálkozási tanácsokat. De mind közül talán az egyik legfontosabb egy személyre szabott életmódváltás és étrend, valamint rendszeres mozgás kialakítása.
- Életmódbeli változtatások: A mozgás, testsúlycsökkentés és egészséges táplálkozás jelentősen javíthatja az inzulinérzékenységet.
- Gyógyszerek: Orvos által felírt gyógyszerek, például metformin vagy inzulinanalógok szintén segíthetnek a szabályozásban. Vegyük figyelembe, hogy a gyógyszeres kezelések és az életmódbeli változtatások nem helyettesítik egymást, csupán kiegészítik egymás inzuliszint optimalizáló hatását.
- Megfelelő táplálkozás: Az alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztása, valamint a szénhidrátok, cukrok és telített zsírok kerülése segíthet az IR csökkentésében.
Az inzulinrezisztencia egy komoly egészségügyi probléma, amely kezeletlenül akár súlyos szövődményekhez is vezethet. Az időben történő diagnózis és a megfelelő kezelési módszerek kiválasztása azonban jelentősen javíthatja az életminőséget és csökkentheti a betegség kockázatait.
Diéta
Az inzulinrezisztencia komplex probléma, amelyet érdemes átfogóan kezelni. A megfelelő orvosi ellátás és az egészséges életmód kialakítása mellett gyakran kulcsfontosságú egy optimális és személyre szabott diéta követése a sikeres kezeléshez.
- Alacsony glikémiás indexű ételek: Az alacsony glikémiás indexű ételek felszívódásuk során kevesebb glükózt juttatnak a szervezetbe, ezzel együtt a zsír raktározása is minimális szinten marad.
- Kiegyensúlyozott szénhidrátbevitel: Az inzulinrezisztens egyéneknek célszerű olyan szénhidrátokat fogyasztaniuk, amelyek lassan emelik meg a vércukorszintet. Az alábbi ételek fogyasztását javasoljuk:
– Teljes kiőrlésű gabonafélék: A teljes kiőrlésű gabonafélék, például a barna rizs, a teljes kiőrlésű tészta és a zabpehely, gazdagok rostokban és lassan emelik meg a vércukorszintet. Ezek az élelmiszerek hosszú távon tartják telítettségérzetet, és segítenek kordában tartani a vércukorszint hirtelen emelkedését.
– Zöldségek: A zöldségek kiváló forrásai az alacsony glikémiás indexű szénhidrátoknak, emellett tele vannak rostokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Fontos alappillérei az inzulinrezisztens diétának, és szinte korlátlan mennyiségben fogyaszthatók.
– Hüvelyesek: A babok, lencsék és csicseriborsók kiváló forrásai a lassú felszívódású szénhidrátoknak, valamint gazdagok rostokban és fehérjében. Ezek az ételek segíthetnek fenntartani a teltségérzetet és stabilizálni a vércukorszintet.
– Gyümölcsök: Bár a gyümölcsök természetes cukrokat tartalmaznak, sokan közülük alacsony glikémiás indexűek, ilyenek például a bogyós gyümölcsök és a citrusfélék. Fontos azonban mérsékelt mennyiségben fogyasztani őket, és ügyelni kell arra, hogy teljes gyümölcsöt fogyasszuk el, kerüljük a gyümölcsleveket vagy cukrozott gyümölcsös ételeket
– Cukormentes ételek: A cukor és a finomított szénhidrátok kerülése elengedhetetlen az inzulinrezisztens diétában.
- Egészséges zsírok: Az egészséges zsírok kiemelkedő fontosságúak az inzulinrezisztencia diétában. Ezek a zsírok nemcsak az étel ízét és textúráját javítják, hanem számos létfontosságú tápanyagot is biztosítanak a szervezet számára. Az egészséges zsírokat elsősorban a többszörösen telítetlen zsírsavak tartalmazzák, amelyek esszenciálisak az egészséges anyagcsere, a sejtmembránok integritása és a hormonális egyensúly fenntartásában. Ezeket a zsírokat fogyaszd mértékkel:
– Olívaolaj: Az olívaolaj kiváló forrása az egészséges zsíroknak, különösen az olajsavnak, amelyek antioxidánsokat és gyulladáscsökkentő vegyületeket tartalmaznak. Az olívaolaj rendszeres fogyasztása segíthet csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, valamint javítani az inzulinérzékenységet.
– Avokádó: Az avokádó bővelkedik az egyszeresen telítetlen zsírsavakból, amelyek elősegítik a teltségérzet kialakulását és segíthetnek a vércukorszint megfelelő stabilizálásában. Az avokádó továbbá fontos forrása az E-vitaminnak és a káliumnak.
– Diófélék: A diófélék, mint például a mandula, a mogyoró és a dió, kiváló forrásai az egészséges zsíroknak, fehérjéknek és rostoknak. Ezek a magok telis tele vannak omega-3 zsírsavakkal, amelyek gyulladáscsökkentő hatásuknak köszönhetően segíthetnek a szív- és érrendszeri egészség megőrzésében.
– Hidegen sajtolt növényi olajok: Az ilyen típusú olajok, a lenmagolaj, a tökmagolaj, melyet könnyedén bevezethetünk étrendünkbe, hazsnálhatjuk salátákra különböző dresszingként, de ehetünk naponta egy kiskanállal is a jobb emésztés érdekében.
– Tengeri halak: A lazac, a tonhal, a hering és más tengeri halak kiváló forrásai az omega-3 zsírsavaknak és kiválóan beilleszthetőek az IR diétába.
- Rendszeres étkezések: A stabil vércukorszint elérése és fenntartása érdekében ajánlott naponta többször kisebb adagokban étkezni. Akár napi 4-6 étkezés is megengedett és minden étkezésnek tartalmaznia kell meghatározott mennyiségű szénhidrátot.
- Fokozott fehérjebevitel: A fehérje lassan emésztődik és hosszabb ideig tart telítettség érzet, ezáltal segíthet az éhségérzet és az étvágy kontrollálásában.
- Vízbevitel: Fontos megjegyezni, hogy az egyéni vízszükséglet eltérő lehet, és számos tényezőtől függ, például az életkor, a nem, a testtömeg és az életmód. Általánosságban azonban javasolt napi legalább 8-10 pohár víz fogyasztása és a megfelelő hidratáltság megőrzése. Emellett figyelni kell a környezeti hőmérsékletet, a fizikai aktivitást és az egyéb folyadékfogyasztást (pl. kávé, tea), mivel ezek is befolyásolhatják a vízszükségletet.
A rostok fontossága
Érdemes az IR diétába a magas rosttartalmú étrendet előtérbe helyezni, ugyanis ezek az ételek támogatják a normál vércukorszint és az optimális testsúly kialakítását. Ezenfelül a vízoldékony rostok felelnek a leginkább a bélrendszer egyensúlyáért, beleértve a bélflóra, a bélfal épségének és rendszeres bélmozgásnak a karbantartását.
Érdekesség továbbá, hogy a vízoldékony rostok egy bizonyos csoportjára, a szelektív rostokra az elmúlt időszakban komoly szakmai figyelem hárult. Számtalan tudományos bizonyíték van arra, hogy ezek a rostok az emésztőrendszer számára erősen pozitívan hatnak. Emellet erősítik az immunrendszert, azáltal, hogy a „jó” bélbaktériumoknak kiegyensúlyozott forrásokra van szükségük, melyeket ezekből a rostokból tudnak kinyerni.
Fontos tisztáznunk, hogy a vízoldékony rost kifejezés arra utal, hogy ezek a rostok a probiotikus bélbaktériumok számára jelentenek táplálékot. Ezek a probiotikus baktériumok támogatják az emésztést, de maguk is állítanak elő vitaminokat, ásványi anyagokat, sőt segítik a tápanyagok felszabudálást az egyes ételekből.
Az, hogy optimálisan szelektív egy rost, azt jelenti, hogy az elfogyasztott rostok a szervezetünk számára barátságos, azaz szinte csak a probiotikus baktériumtörzseket táplálják.
Így tehát immunrendszerünk és bélműködésünk is meg fogja köszüönni, ha rostdús diétába kezdünk, valamint inzulinrezisztencia esetén is kiemelkedő eredményeket érhetünk el, ha beillesztjük a mindennapi étrendükbe.
