Számos okot ismerünk. Vannak genetikailag öröklött, és vannak az életünk során külső behatásokra, vagy esetleg valamilyen más alapbetegség hatására, illetve a korral kialakult szemészeti problémák.

A veleszületett, vagy öröklött szemészeti elváltozások esetében már kisbaba vagy kisgyermek korban jelentkeznek figyelmeztető jelek. Ilyen lehet a veleszületett szürkehályog, zöldhályog, kisszeműség, fénytörési hibák, kancsalság, színtévesztés.

A külső behatásoknál érdemes megemlíteni az UV sugárzást, mely károsan hat a szemünkre is. Nem kell tűző nap ahhoz, hogy megtörténjen a baj, hiszen a káros sugárzás a felhőkön is áthatol. Hiába szűri meg a legtöbb sugarat a szem szaruhártyája, a magas és hosszan tartó UV sugárzás rendkívül káros lehet a látásra. Az UV sugárzás növelheti a gyulladások, a degenerációk, valamint a szürkehályog kialakulásának kockázatát is. Másik számottevő külső behatás az elektronikai eszközök által kibocsátott úgynevezett „kék fény”. Manapság a mindennapok részévé vált a technológia: nem telik el úgy nap, hogy ne használnánk legalább egy elektronikai eszközt. Ezen eszközök használata során nagy mennyiségű kék fény bocsátódik ki, s ez a túlzott kék fénynek való kitettség az emberi szervezetre negatív hatással van: szemfáradtságot, szemszárazságot, szemviszketést, látásproblémákat tapasztalhatunk miatta. De meg kell említeni külső tényezőként bizonyos kémiai anyagokat is (pl. cigaretta füstöt, légszennyezettséget, vagy az uszodák medencéiben használt klóros fertőtlenítőket), illetve a rossz fényviszonyok melletti dolgozást, olvasást – ugyanis ezek is mind megterhelőek szemünk számára, hosszú távon szemszárazságot, szemirritációt okozhatnak.

Szervezetünkben kialakult más alapbetegség is hatással lehet a szemünkre: pl. cukorbetegség, pajzsmirigy rendellenes működése, szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, májproblémák, sclerosis multiplex, daganatos megbetegedések, neurológiai elváltozások stb.

A kor előrehaladtával számos szemészeti problémák alakulhatnak ki. Ilyen például az úgynevezett „öregszeműség” (latinul presbyopia), de gyakori a szürkehályog (cataracta), zöldhályog (glaucoma), valamint a makuladegeneráció is.

Az öregszeműség egy természetes folyamat része, hiszen a korral megváltozik az emberi szem alkalmazkodó képessége. A szemlencse folyamatosan veszíti el rugalmasságát, így a közeli látás jelentősen romlik.

A szürke hályog jellemzően időskori szembetegség, amely általában a 65 év feletti korosztályt érinti. A népbetegséggé vált látási hiba a szemlencse rugalmasság- és átlátszóság vesztéséből fakad. A betegség ugyan a szem öregedéséből következik, mégis visszafordítható. A kialakulás módját alapul véve megkülönböztetünk elsődleges szürke hályogot – amely kategóriába sorolható az időskori, valamint a veleszületett szembetegség -, valamint másodlagos szürke hályogot, amelynek csoportjába valamilyen beavatkozás (műtét, sérülés, gyógyszer) során keletkezett szemprobléma tartozik. A már fent is emlegetett idősebb korosztály esetén a látószervük elöregedésének következményeként alakulhat ki ez a betegség. Ezzel szemben a fiatal korban kialakuló cataracta okai között a kevés napfényt és a táplálék-, antioxidánsszegény étkezést emelhetjük ki. Továbbá a dohányzás is negatív hatással lehet a szem állapotára, az erre hajlamos egyének esetén.

A zöld hályog kialakulásának hátterében a szem belső nyomásának megemelkedése áll. Ennek normál szinten való tartásáért a szemben található folyadék, azaz a csarnokvíz termelődésének és elfolyásának megfelelő aránya felelős. A szemnyomás megemelkedése, azaz víztöbblet fennállása esetén a szaruhártya vizenyőssé válik és a látóidegfőben vérellátási zavart okoz, amelynek következtében az ideghártya és a látóidegfő sejtjei elpusztulnak. A betegség bármikor kialakulhat, azonban a kor előrehaladtával egyre nagyobb valószínűség van erre. A 40 éves lakosság mindössze 2%-át érinti világszerte ez a betegség, míg a 70 évesek körében ez az arány már 10%-ra emelkedik. Emellett bizonyos tanulmányok arra mutattak rá, hogy genetikai öröklődésre is van esély, így azok körében, akiknek felmenői közt van ilyen problémával küzdő, nagyobb az esély a betegség kialakulására, mint másoknál. Ezen felül az alábbi tényezők kockázatnövelőknek számíthatnak: nagyfokú rövidlátás, cukorbetegség, magas vérnyomás, szteroid hatású készítmények tartós szedése, korábbi szemsérülés vagy műtét.

Az időskori makuladegeneráció az éleslátásért felelős sárgafolt sorvadásos betegsége, mely jellemzően 50 éves kor felett jelentkezik. Vezető vaksági ok, a vakok 22-25 százaléka emiatt veszíti el látását. Kialakulásának oka lehet örökletes, vagy szerzett. Jellemző tünete, hogy a látótér középső részén kisebb-nagyobb szürke, vagy fekete folt jelentkezik. Számos más egyéb tünet is figyelmeztethet erre a betegségre, mint például a párhuzamos vonalak finom torzulása, görbülése, hullámzása; a tárgyak kevésbé kontrasztosak; az arcok felismerési képessége romlik („Ismerőseim mellett elmegyek, mert nem ismerem őket meg.”); vagy a két szem közötti különbség a színek észlelésében, a tárgyak méretének megítélésében (micropsia). A betegség kialakulásának rizikófaktorai közé sorolhatjuk tehát az életkort; emellett a genetikai tényezőket (kék szem, családi előfordulás – még nem tisztázott, de családi halmozódás észlelhető); a dohányzást; a fokozott fény-, illetve UV-fény expozíciót; az oxidatív stresszt; az ideghártya pigmentsejtjeinek elöregedését; és a szemgolyó keringésének romlását.

Meg kell még említeni a szemszárazságot is, mint gyakori szemproblémát. Kiválthatják a már fentebb említett kémiai anyagok, UV-sugárzás, kék fény, nem megfelelő fényviszonyok között, illetve digitális kijelzőkön történő hosszas munkavégzés, olvasás, de egyéb betegségek kísérő tünete, vagy akár állandóan szedett gyógyszereink mellékhatása is lehet. Emellett hosszú távú fennállása jelezheti a könnytermelő mirigyek, sejtcsoportok sorvadását is. A leggyakoribb probléma, hogy a szem megfelelő működéséhez szükséges könnyből nem termel eleget a szervezet, illetve a könnytermelésnek nem csak mennyiségi, hanem minőségi zavarai is ismertek. Ezért különösen fontos az, hogy szemszárazság tüneteinek észlelése esetén forduljunk szemész szakorvoshoz, és a kivizsgálás során mind a mennyiségi, mind a minőségi könnytermelési vizsgálat is megtörténjen! A hosszasan fennálló, vagy gyakran visszatérő, kezeletlen szemszárazságot szemünk igyekszik kompenzálni. A leggyakoribb szövődmény emiatt a túlzott könnytermelés. A súlyosabb szövődmények között azonban megemlíthető a fekélyek és sebek kialakulása a szem különböző területein, illetve a visszafordíthatatlan szaruhártya károsodás is.